„A tudomány vizsgál, a vallás értelmez. A tudomány felruházza az embert a tudással, ami hatalom; a vallás felruházza bölcsességgel, ami uralom. A tudomány főként tényekkel foglalkozik; a vallás főként értékekkel. A kettő nem vetélytársa egymásnak.” - Martin Luther King

„A tudomány vallás nélkül sántít. A vallás tudomány nélkül vak.”  - Einstein

Isten okkal adott nekünk értelmet, elvárja tőlünk, hogy használjuk is. Az értelem pedig ugyanúgy nem ellensége a hitnek, ahogyan a tudomány sem a vallásnak.

Logikusan gondolkodó, későn megtért hívőként nagyon nehezemre esett elfogadnom, hogy a Bibliát akkor is szó szerint kellene értelmeznem, amikor azt olvasom, hogy a világ hatszor huszonnégy óta alatt jött létre és nincs tízezer éves. Mindez gyökeresen ellentmondott természettudományos meggyőződésemnek, ezért azt tettem, amit a legtöbb keresztény: nagyvonalúan a szőnyeg alá söpörtem a kérdést és úgy határoztam: az én hitem nem azon múlik, hogy hány éves a világ.

Tény viszont, hogy a Teremtés bibliai értelmezése sokakat visszatart attól, hogy igazi esélyt adjanak a hitnek. Bár szükségük lenne Istenre s ezt ők is érzik, nem tudnak felülemelkedni a bibliai értelmezés ellentmondásain. Nos, nem is kell megtenniük.

A világ létrejöttével kapcsolatban a keresztények két nagy táborba tömörülnek. Az egyik tábor szerint a Bibliát szó szerint kell értelmezni, tehát a Föld és minden lakója valóban egy szűk hét alatt keletkezett. A világ így nincs tízezer éves, tehát nem létezhetnek több millió éves fosszíliák sem. Ez a nézet az idők során kisebb finomításokon ment át, legfontosabb eleme azonban változatlan maradt: a törzsfejlődés vagy evolúció nem létezhet.

Ennek az érvelésnek megvannak a maga gyengéi. Túl azon, hogy ellentmond szinte az összes tudományágnak (köztük a fizikának, kozmológiának, antropológiának, genetikának és biológiának), a Biblia szó szerinti értelmezésén alapul, ami már csak azért is zűrös, mert Mózes első könyve kapásból kétféle teremtéstörténetet is megad. A különbség nem elhanyagolható: az egyik változatban az ember utolsóként jön létre, a másikban elsőként.

A szó szerinti értelmezéssel az a legnagyobb gond, hogy választás elé állít: döntenünk kell hit és tudomány között. Vagy-vagy. Miközben a Biblia sehol sem állítja magáról, hogy tudományos szakkönyv lenne. A tudomány előtti korban keletkezett, így alapvetően nem a hogyan foglalkoztatja, hanem a miért. Nem Isten munkamódszereit ismerteti, csupán kijelenti, hogy a világot Isten teremtette. Ezért mi is jobban tesszük, ha nem próbáljuk megfeleltetni az általunk ismert világot egy tudomány előtti korban keletkezett leírásnak, és a lényeget látjuk, miszerint a világot és benne az embert Isten alkotta meg.

Ha az evolúcióra kerül a sor, sokan egyszerűen Isten elé helyezik a Bibliát.  Ahelyett, hogy Isten tetteit értelmeznék a természet alapján, a Biblia fényében értelmezik a természetet. A természet szerint a kő sok millió éves, a könyv azonban mást mond, így – bár a könyvet emberek írták, míg a követ Isten alkotta, aki értelmet adott számunkra, hogy meghatározhassuk a korát – ők inkább a szó szerint vett Bibliának hisznek.* Ezzel pedig éppen a Biblia egyik fő üzenetét sikkasztják el.

Isten a világ teremtője, s ha eszközként az evolúciót is felhasználta, ám legyen. Ő nem követeli meg tőlünk, hogy válasszunk tudomány és hit között – mi se tegyük. Isten, ahogyan bárkinek, a sok millió tudósnak is lehetővé teszi, hogy mélyen hívő ember legyen. Azt pedig senki sem hiheti, hogy mindent tud Isten vagy akár a világegyetem működéséről, így döntő ítéletet mondhat az ügyben.

A hitünk alapja valóban nem az, hogy hány éves a világ, de szőnyeg alá sem kell söpörnünk a kérdést. Egy keresztény számára teljesen vállalható, hogy egyszerre higgyen Istenben és az Isten által irányított evolúcióban. A hit és az értelem tökéletesen megfér egymással, de önmagában a tudomány nem adhat nekünk hitet. Nekünk pedig szükségünk van mindkettőre.

„Talán ha egyetlen kerek mondatban kell összeszedem az egészet, azt mondanám: hiszek az evolúcióban és hiszek Istenben. Csak még nem dolgoztam ki a részleteket.” – Robin Brande