Isten és mi
El kell fogadnunk, hogy az életünk így is, úgy is rámegy valamire. Talán azt hisszük, mindenkitől függetlenek vagyunk és magunk irányítjuk az életünket, de ez önbecsapás. Függőségben tart a házunk és a kölcsönünk, amiért egész nap gürizünk, a vágyaink, amelyek betöltése nem okoz tartós boldogságot, a tulajdonunk, amelynek elvesztésétől rettegünk, így amit birtokolunk, végül birtokba vesz minket. Ha pedig mindenképp be kell hódolnunk, miért nem fogadnánk el azt, aki szeret és a javunkat akarja?
A gondolkodó emberben automatikusan felmerülnek kérdések, csupán azért mert gondolkodik. Ahhoz, hogy teljes életet élhessünk, el kell jutnunk idáig. Nincs rossz kérdés. Az a rossz, ha nincs. A hitről, a vallásról és Istenről számos jogos kérdés merül fel. Tudnunk kell az igazságot! Kell, hogy legyenek válaszok, mert ha nincsenek és minden relatív, reménytelenné válik az életünk. Magas tehát a tét. Minden igazság akkor szilárd, ha elfogadjuk a magunkénak, ha megfelel a kritikára és nem hagy maga után kétséget, sőt ettől még erősebbé válik.
Kutatásunk azért sem kilátástalan, mert nem létezhet egyszerre két vagy több igazság. Azt az egyet keressük, amelyik választ ad az élet alapvető kérdéseire: Kik vagyunk? Mit keresünk itt? Van-e az életünknek értelme és célja?
Nem ugyanarról az Istenről beszélünk?
Miért ilyen szégyenletes a vallás múltja?
