„Volt idő, amikor a vallás uralta a világot. Sötét középkornak hívták.” - Ruth Hurmence Green

„Nyilvánvalóan minden vallás messze elmarad a saját ideáljaitól.” - Ernest Becker

Ha – akár hívőként – visszatekintünk a kereszténység múltjára, tényleg sok minden látunk, amire nem lehetünk büszkék: keresztes háborúk, vallási üldöztetések, az eretnekség felszámolása, az inkvizíció, a pápai zsarnokság, vagy akárcsak az egyház második világháborús szerepe – csupa kellemetlen téma. És akkor még nem beszéltünk azokról a túlkapásokról, amelyeket manapság is látunk: egyházi vezetők sötét pénzügyei, a pedofília megtűrése, egyház és állam hatalmi összefonódása, és hasonlók.

A kérdés annál is fontosabb, mert egy kívülálló főként ezek alapján ítéli meg a kereszténységet – és a keresztény Istent. Amikor pedig nemet mond ezekre a nagyon is világi bűnökre, a legtöbbször nemcsak ezek elkövetőire, de az egész brancsra, a szenteskedő papokra és általában, az egész vallásra mond nemet. Az egyház szégyenteljes múltja és jelene távol tartja Isten közelségétől. Sok mélyen és őszintén hívő ember próbálkozhat az elérésével – amit százak felépítenek, egy valaki egyetlen mozdulattal képes lerombolni.

Fontos tehát tudni, hogy az egyház és a vallás nem egyenlő Istennel. Az egyházat és a vallást emberek csinálják, akik tökéletlenek, tehát a művük is az. Az egyház hatalmat is képvisel, a hatalom pedig természetéből adódóan megrontja az embert. Minél nagyobb a hatalom, annál nagyobb a kísértés, hogy visszaéljünk vele. És minél nagyobb hatalmat képvisel valaki, annál nagyobb kárt tud okozni egyetlen félresiklásával is, egyszerűen mert többen látják és többen ítélnek a tettei alapján.

Jézus jó mintát adott arra, hogyan kell működnie egy gyülekezetnek. Tetteivel és tanításaival azt is meghatározta, hogyan kell működnie az emberi kapcsolatoknak. A lényeg egy mondatban is összefoglalható: ha szeretjük a másik embert, nem teszünk vele olyat, amit mi se szeretnénk, hogy velünk tegyenek.  Sajnos ezt a mintát a későbbi gyülekezetek nem mindig követték sikeresen, és az egyház nemcsak intézményesülni kezdett, de egyre nagyobb hatalomra is tett szert – amellyel azután vissza is élt. Ennek eredménye lett az egyházszakadás, a különféle felekezetek létrejötte és a keresztény egység felbomlása, ami máig érezteti a hatását.

A vallás és az egyház tehát tökéletlen, ahogy mi magunk is, Isten viszont ettől ugyanolyan tökéletes és mindenható marad. Bármennyi rossz példát is látunk, nekünk nem ezeket kell követnünk, hanem Isten hívását. És ha őszintén megéljük a hitünket, mi is követendő példát mutathatunk azoknak, akik a történelemkönyvet vagy a híreket olvasva azt gondolják: nincs szükségük sem képmutató emberekre, sem az istenükre.