„A Biblia imádói Isten elé helyezik az írásokat.  Ahelyett például, hogy Isten tetteit értelmeznék a természet alapján, a Biblia fényében értelmezik a természetet. A természet szerint a kő sok millió éves, a könyv azonban mást mond, így – bár a könyvet emberek írták, míg a követ Isten alkotta, aki értelmet adott számunkra, hogy meghatározhassuk a korát – mi inkább a Bibliának hiszünk.”

- Sheri S. Tepper

„Ami a bibliai vagy vallásos elméleteket illeti, soha nem akarok részletkérdéseken vitázni, inkább élem meg az üzenet valóságát.”

– Steve Maraboli

Valljuk be, a Bibliában azért sok meredek dolgot olvasni. Amikor éppen Bételbe tartott, Elizeus prófétát kicsúfolták a városi kölykök. Csúnya dolog, nem vitás, a próféta reakciója azért mégis túlzásnak tűnik: megátkozott és medvékkel falatott fel negyvenkét gyermeket. A zsoltáros egy helyen arról áradozik, milyen boldog, akinek megadatik, hogy a sziklákhoz csapkodja a babiloni csecsemőket. Az Úr - nyilván jogos haragjában - egész városokat tesz a földdel egyenlővé, szinte válogatás nélkül lesújt kiválasztott népének minden ellenségére. Az Ószövetség tocsog a vérben, és mi kissé zavartan kapkodjuk a fejünket – hogyan egyeztethető össze mindez az Újszövetséggel, a szeretet és irgalom Istenével? Félreértés pedig ne legyen: az új nem váltja fel a régit. Ez maga Jézus jelenti ki, amikor arról beszél, hogy beteljesíteni jött a régi szövetséget, amelyből egyetlen vessző vagy pont sem maradhat el.

A Bibliát olvasva tehát óhatatlanul is döntenünk kell, hogyan értelmezzük szövegét. A keresztények, miközben évszázadokon át vakargatták a fejüket, három alapváltozattal álltak elő.

A legkevésbé életképes magyarázat, hogy a Biblia teljes egészében az ember műve. Történelmi mítoszok gyűjtőhelye, legendárium, mesekönyv, jobb esetben krónika. Ezzel a legnagyobb gond, hogy a Bibliát nem véletlenül nevezik Szentírásnak - abban soha egy keresztény sem kételkedett, hogy az ihletője maga Isten. Nem tudni, maguk a szerzők mennyire híven követték az Isten által kinyilatkoztatott igazságokat, de az biztos, hogy a Biblia 66 könyve nem csupán kipattant a fejükből. A Bibliát talán nem Isten írta, de Ő adta az okulásunkra.

Vannak persze, akik tudni vélik, hogy a Biblia – szöges ellentétben a fentiekkel – teljes egészében Isten műve. Nem feltétlenül úgy, hogy Isten megalkotott egy prototípust, amit a szerzők az évszázadok során újra és újra híven lemásoltak. Inkább az isteni ihletettség révén, amikor Ő vezette a szerzők tollát. A Biblia tévedhetetlenségének elve viszonylag új keletű, igazából akkortól terjedt el, hogy a tudományos fejlődéstől és evolúció-elmélettől megrettent keresztények fenyegetve érezték alapvető értékeiket. Azzal az elterjedt nézettel, hogy a Biblia minden egyes szava igaz – semmi ferdítés, semmi nyomdahiba -, szintén van néhány gond. Ha ez igaz van, akkor

•  A Föld alig hatezer éves, a megteremtése pedig hat darab huszonnégy órából álló nap alatt történt meg.
• Isten nem lát semmi kivetnivalót a rabszolgatartásban és a többnejűségben, sem abban, hogy alkalomadtán gyerekek ezreit mészárolja le, miközben
• rosszallóan tekint a menstruáló nőkre, a kovászra, a tengeri kagylókra, nem is beszélve azokról, akik lazán átsütve szeretik a bélszínt
• A nők a férfiak tulajdonai, akiknek fátylat kell viselnie a templomban és meg se szólalhatnak, nem hogy önálló véleményük legyen
• A házasságtörőket meg kell kövezni, de halál jár annak is, aki mondjuk az Úr napján dolgozik vagy lázadó kamasz létére visszafelesel

Mindezeken túl a Bibliában nyilvánvalóan vannak ellentmondások. A teremtés története mindjárt a legelején kétféle változatban szerepel, amelyek egyszerre nem lehetnek igazak. Júdás halálról is másként emlékezik meg Máté és az Apostolok cselekedeteit jegyző Lukács. Ami nem feltétlenül baj - hacsak nem abban hiszünk, hogy a Biblia minden mondatát szó szerint kell venni.

Nem csoda, hogy a keresztények többsége „arany középutat” keres, ami valahogy így szól: bár magát a Bibliát Isten ihlette, azért mégiscsak az ember műve. Az ember vetette papírra, nem Isten. Az az ember, aki a maga korának terméke, ezért a kor világnézetéből és törvényeiből indult ki. Beláthatjuk, hogy az akkori kor embere még nem sokat tudhatott a lakóhelyén túli világról (ezért elhitte, hogy a Föld lapos) vagy az orvoslásról (ezért démonoknak tulajdonított az elmebajt). A Biblia még a tudományos felfedezések előtti világból való, ezért nem is lehet cél, hogy örökké érvényes tudományos szakkönyvként, higiéniai szabályzatként vagy akár történelemkönyvként forgassuk. A bibliai történetekben a mondanivaló a fontos, igazi célja az ember nevelése, hogy készen álljon a jó és rossz megkülönböztetésére.

Fontos kiemelni, hogy az arany középút nem egyenlő azzal, amikor a hívek bizonyos bibliai passzusokat előtérbe helyeznek, hogy alátámasszák a maguk igazát, míg másokról nagyvonalúan elfeledkeznek. Tipikus példa erre, amikor nem tudunk mit kezdeni az ószövetségi brutalitással, ezért csak az Újszövetségre és Krisztusra fókuszálunk, mintha a régebbi könyvek érvényüket vesztették volna. A Biblia alapján szinte minden bebizonyítható – ahogyan az ellentéte is. A fontos kérdés tehát nem is az, hogy szó szerint igaz-e minden, amit a Bibliában olvasunk, inkább hogy milyen szívvel hivatkozunk rá.

A keresztényeknek nyilvánvalóan nem kell szó szerint venni mindent, amit a Bibliában olvasnak – már csak azért sem, mert a Biblia egyes passzusai már azelőtt léteztek, hogy Krisztus és a követői egyáltalán megjelentek volna. Ez viszont nem jelenti, hogy a Biblia nem igaz. A Biblia tele van nagy igazságokkal: Isten teremtette és igazgatja a világot, aki szereti és magához hívja teremtményét, az embert; neveli és tanítgatja őt arra, hogy megkülönböztesse a jót a rossztól, s ennek megfelelően éljen. Az is kétségtelen, hogy a Biblia szavainak súlya van, nekünk mégis a Biblia és Isten szellemiségét kell követnünk, nem pedig kiragadnunk egy-egy igeszakaszt az összefüggéseiből, hogy az alapján ítélkezzünk.

„Létezik-e nagyobb szentségtörés, mint azt állítani, hogy Isten minden tudása benne van ebben vagy abban a könyvben? Hogyan meri az embert végtelennek nevezni Istent, miközben próbálja begyömöszölni egy apró könyv borítói közé?”

- Swami Vivekananda