Józan ésszel könnyű belátni, hogy egy olyan vallási alapú szerveződés, mint az Iszlám Állam, aligha javít a világ jelenlegi állapotán. Hogyan is lehetne egyetérteni azzal, ha lemészárolják az évszázadok óta hitben és békében élő keleti keresztényeket, ha 12-23 éves fiúkat soroznak be gyerekkatonáknak, vagy ha a Koránra hivatkozva kijelentik, hogy a „hitetlen” nők szex-rabszolgákká történő lealacsonyítása helyes, sőt kívánatos? Mindnyájan érezzük, hogy a szélsőséges muszlimok messze elmaradnak az általuk dicsőített eszményektől.

A keleten élő keresztények feltétlenül ezt gondolják, ezért is hívták találkozóra a szunniták vezetőit, hogy tájékozódjanak a szélsőségesekkel kapcsolatos álláspontjukról.

„Nagyon nehéz összehangolódni a muszlimokkal – jelentette ki Fawzi Khalil kairói pásztor, miután az iraki Dohukban tett látogatásakor szembesült az utcán és a hidak alatt alvó, az Iszlám Állam haragja elől menekülő emberek áradatával. – Itt mindenki ellensége mindenkinek.”

Khalil a segélymissziókat koordinálja Kasr el-Dobarában, a Közel-Kelet legnagyobb keresztény gyülekezetében. Moszul eleste és a történelmi gyökerekkel rendelkező keresztény közösség elűzése óta az egyiptomi mega-gyülekezet több mint 2500 matracot osztott szét – iraki muszlimoknak és keresztényeknek egyaránt.  Elsősorban egyiptomi keresztények adakozásából több mint 30 000 dollárt gyűjtöttek, ebből 2200 családot láttak el gyógyszerrel, hordozható tűzhellyel és a legszükségesebb élelmiszerekkel. A gyülekezet minden két hétben útnak indít egy újabb szállítmányt.

„Isten megengedi, hogy az ISIS (Iszlám Állam) leleplezze az iszlámot – véli Khalil pásztortársa, Atef Samy. – Ők az igazi arca, megmutatják, milyen az iszlám, amennyiben hatalomra kerül.”

Az ISIS könyörtelen akciói nyomán - miközben Kurdisztánban már a 850 000-et is meghaladja a menekültek száma - a közel-keleti keresztények elhívást éreznek arra,  hogy muszlim szomszédjaik segítségére siessenek.

„Nekünk kell az iszlám hangjának lenni – jelentette ki Munib Younan, a Jordániai és Szentföldi Evangélikus Lutheránus Egyház püspöke. – Nem engedhetjük, hogy a Nyugat az Iszlám Állammal, a Muszlim Testvériséggel és hasonlókkal azonosítsa az iszlámot.”

Úgy tűnik tehát, hogy a szélsőséges fenyegetés hatására a békeszerető hívők egymással is megbékélhetnek – vallási hovatartozástól függetlenül.

„Ha valaki evangéliumi keresztény és eleve iszlámellenes, abban az ISIS csak megerősít minden meglévő előítéletet – mondja Mitri Raheb, a betlehemi Diyar oktatási szövetség elnöke. – Ha viszont vannak muszlim barátai, akik egészen másként élik meg az iszlámot, az elhajlásnak látja az ISIS-t.”

A kérdés persze leginkább az, ki fogja „helyre tenni” az Iszlám Államot, amikor annak szellemisége másutt, a fennhatóságán kívül eső területeken is jól tetten érhető. A legtöbben nem várnak komolyabb segítséget a Nyugattól.

„A Nyugat nem siet a segítségükre, ahogy nincs keresztény megoldás sem – teszi egyértelművé Mogens Kjaer, a közel-keleti keresztény missziót támogató Danmission elnöke. – A keresztények nem menthetik meg magukat. Itt csak a mérsékelt muszlimok segíthetnek.”

Miközben nagy kérdés, mire lesz elég a sok hangzatos nyilatkozat, ami a tehetős muszlimok szájából nap mint nap elhangzik, mi itt a „biztonságos távolban” egy tanulságot mindenképp leszűrhetünk: a hatalomra kerülő vallási szélsőségesek – akár Keleten, akár Nyugaton – mindig szent könyveikből vett idézetekkel támasztják alá, amikor éppen azok szellemével ellentétesen cselekszenek. A vallásosság mázával leöntött embertelenség ellen pedig csak összefogással lehet harcolni – akár olyan szövetségével, akik eredendően más háttérből érkeznek. (S közben ne gondoljuk, hogy mi keresztények mentesek lennénk a szélsőségektől. Volt időszak, amikor a keresztény egyház uralkodott szinte az egész világon - sötét középkornak hívták. A hit Istentől van, míg a vallás gyarlóan emberi.)

A szélsőség térnyerése azt is megmutatja, hogy hívő és „hitetlen” nemcsak megférhet egymással, de együtt léphet fel a fenyegetés ellen – még akkor is, ha ez sokak számára elképzelhetetlennek tűnik.

„Az ökumenikus egység sosem ment egyszerűen és nem is fog soha – fogalmaz Younan jordániai püspök. – Az ISIS nem törődik a megosztottságunkkal, de nem is egyesít minket. Ezt csak Krisztus teheti meg.”