"Zuhanó repülőn nincs ateista."

Érdekes, hogy szélsőséges esetekben a nem hívők is gyakran fordulnak teljes őszinteséggel Istenhez. Zuhanó repülőgépen tényleg nincs ateista, s hasonlóképpen: ha valami ordító gaztettről vagy óriási katasztrófáról hallunk, mindig előkerül, hogy Isten a felelős – ezért is.

Egy részeg autós balesetet okoz, amelyben a vétlen fél hal meg. Jóravaló hívő emberek házát mossa el az árvíz. Egy fiatal apa rákos lesz és hátrahagyja kisgyermekeit. Egészen kis gyermekeket dolgoztatnak vagy éppen molesztálnak – mi pedig csak csóváljuk a fejünket és nem értjük, mit akarhatott ezzel Isten. A jól értesültek ilyenkor szokták hozzátenni: Isten útjai kifürkészhetetlenek. (Az ateisták meg azt kérdezik: Tényleg, mennyivel jobb egy kifürkészhetetlen isten, mint egy nem létező?)

Isten kijelenti magáról, hogy gondja van még a legapróbb teremtményeire is, ezért mindig nagy a kísértés, hogy Neki tulajdonítsuk a rosszat – vagy mert előidézi, vagy mert engedi. Miért nem tesz csodát, hogy megmentse a balesetek vétlen áldozatait? Miért nem menti meg a beteg gyerekeket? Miért nem csap le a terroristákra, mielőtt felrobbantanának egy bombát? S ami még fontosabb: Isten megválogatja, kit ment meg és kit nem?

Nos, amennyire tudni lehet, Isten nem kézi vezérléssel működteti ezt a világot – sőt ezt a feladatot egyenesen ránk, emberekre bízta.Azért adta nekünk a szabad akarat ajándékát, hogy élhessünk vele, vagyis szabadon dönthessünk minden élethelyzetben. Tudatja velünk, mi a jó és helyes, de a választás végső soron a miénk, és mi dönthetünk rosszul is. Olyanok vagyunk a szemében, mint a kisgyermekek: nem adja a kezünkbe a kislapátot, vezet kézen fogva a homokozóhoz és segít várat építeni, egyszerűen csak kiereszt a játszótéren és nézi, ahogyan kísérletezünk és felfedezzük a világot. Minden mozdulatunkba beavatkozhatna, de akkor sosem tanulnánk meg az önállóságot. A tanulási folyamatnak pedig része az is, ha elesünk és beverjük a fejünket. Isten nem játszik velünk bábszínházat – minden teremtménye önálló és független.

A vétlen autós haláláról sem Ő tehet, hanem az a fickó, aki részegen ült be a volán mögé. A betegségek ősidők óta kísérnek bennünket, és bárkit is sújtanak, igazságtalanságnak érzi. Aki pedig megállás nélkül gürizik, egyik cigit a másik után szívja, és meg sem próbál egészségesen élt, biztosan nem egy bosszúálló isten áldozata.

Mert Istennel kapcsolatban sokan – főként a vallási szélsőségesek – szívesen hangoztatják, hogy lesújt a bűnösökre. A fanatikusok egy percig sem haboztak 2001. szeptember 11. után: a Világkereskedelmi Központ elleni támadást is Isten számlájára írták, mondván, hogy ezzel bünteti Amerikát elfajzottságáért. Az AIDS szerintük a homoszexuálisok jogos büntetése. Amikor 2010-ben hatalmas földrengés pusztított Haitin, egyes vallási vezetők közölték: mindez azért történt, mert a francia gyarmatosítók ellen fellázadó haiti őslakosok kétszáz éve „lepaktáltak az ördöggel”. Eszerint Isten megölt több mint 200 000 embert csak azért, hogy megkésett bosszút álljon egy 200 évvel korábbi bűnért.

Istenről nyilvánvalóan mindenkinek megvan a maga elképzelése, de nem hinném, hogy egészségesen gondolkodó megtért keresztények komolyan hihetnének egy olyan Istenben, aki úgy fejezi ki a nemtetszését, hogy árvizet, tájfunt vagy éppen földrengést küld a bűnösökre. Ha így lenne, megnézhetnénk magunkat: miután bűn nélkül egyikünk sem tud élni és Isten szemében nincsenek kis vagy nagy bűnök, az egész világ megérett a pusztulásra. Lenne külön betegsége nemcsak a homoszexuálisoknak, de a kapzsiknak, lustáknak, pletykásoknak, és a többieknek. Az pedig minden hívő számára alap, hogy Isten igazságos – tehát nem sújt le vaktában, miközben ugyanazokért a bűnökért másokat nem bánt.

Isten nem okoz autóbaleseteket, utcai lázongásokat vagy természeti katasztrófákat, csak hogy lássa, mi lesz. Egy igazságos és szerető Isten nyilvánvalóan nem tesz ilyet. Sőt: éppen Isten az, aki felemel egy ilyen tragédia után. Aki mindig készen áll rá, hogy meghallgasson, vigaszt nyújtson és kárpótoljon a veszteségért.