„- Tetszik, ahogy utálatosságnak nevezi a homoszexualitást.

- Nem én nevezem utálatosságnak, elnök úr, hanem a biblia.

- Úgy ám. Mózes harmadik könyve…

- 18:22

- Versre pontosan. Ha már itt tartunk, lenne néhány kérdésem. El kívánom adni a legkisebb lányomat rabszolgának, amint arra a 2Mózes 21:7 felhatalmaz. Másodéves Georgetownban, folyékonyan beszél olaszul, mindig elmosogat, ha rá kerül a sor. Mennyit kérjek érte? Amíg gondolkodik, feltehetek egy másik kérdést? A kampányfőnököm, Leo Mcgary ragaszkodik hozzá, hogy vasárnap is dolgozzon. A 2Mózes 35:2 tisztán kimondja, hogy ezért halállal kell lakolnia. Erkölcsi kötelességem, hogy magam végezzem vele, vagy inkább hívjam a rendőrséget? Vagy mondok egy igazán fontosat, ha már annyi sportrajongó van ebben a városban. A disznóbőr érintése tisztátalanná tesz, 3Mózes 11:7. Ha a játékosok megígérik, hogy kesztyűt viselnek, a Washington Red Skins tovább játszhat? Vagy a Notre Dame? A West Point? Tényleg össze kell gyűlnie az egész városnak, hogy megkövezze a testvéremet, Johnt, amiért különböző növényeket vetett egymás mellé? Megégethetem szűk családi körben az anyámat, mert két különféle szálból szőtt öltözéket visel?” ― Aaron Sorkin

 Egy újabb kérdés, ami hatalmas vitákat kavar. A nem hívők általában két szélsőség közül választanak – a liberálisok szerint a nemi irányultság mindenkinek a magánügye, míg a konzervatívok akár törvényileg is tiltanák az azonos neműek szexuális kapcsolatát -, de mi a helyzet a keresztényekkel? Nos, ez is remek példája annak, hogy ha valakinek megvan a maguk kiforrott véleménye, talál rá igazolást a Bibliában. Ha csak pusztán a szöveget vesszük és nem engedjük, hogy azt Isten értelmezze a számunkra, találunk megerősítést akár a fenti két szélsőségre is.

A keresztények nagy részénél a homoszexuálisok és a homoszexualitás gyakorlása egyaránt tiltólistán van. Az ilyen gyülekezetekbe talán járnak homoszexuálisok, de csak amíg ki nem derül róluk az igazság. Miután a homoszexualitás egyértelműen bűn, a bűnös embernek el kell hagynia – vagy a bűnt, vagy a gyülekezetet.

Ezzel az állásponttal nem kevés gond van. Először is, még ma sem tudjuk biztosan, miért vonzódik valaki a saját neméhez. Mondhatjuk, hogy csupán viselkedésforma, a rossz nevelés és példa következménye, de a helyzet az, hogy legalább ennyire lehet genetikus, öröklött „rendellenesség”. Ha ez igaz, akkor felelősen nem utasíthatunk el valakit, csak mert homoszexuális. Ezzel azt mondanánk, hogy Isten is termel „hibás árut”, vagy ami még szörnyűbb: bizonyos embereket úgy alkot meg, hogy eleve hátrányban legyenek a többiekkel szemben – mintha fél lábbal kellene indulniuk egy futóversenyen. Mindkét Isten-kép nyilvánvalóan téves.

Ha viszont a homoszexualitás egyértelműen „csak” bűn, akkor igazságtalanul emeljük ki a több bűn közül. A Biblia persze elítéli azokat, akik az azonos neműekkel folytatnak szexuális viszont, ám ugyanígy elítéli a kapzsiságot, a bujaságot, a pletykálkodást, az irigységet, a falánkságot, a kevélységet és a szülők iránti tiszteletlenséget is. Ha tehát egy gyülekezet a bejárata felé kiszegezi a képzeletbeli táblát: HOMOSZEXUÁLISOKNAK TILOS A BELÉPÉS!, ugyanezzel az erővel kitilthatná a falánk, lusta vagy pénzsóvár embereket, vagy úgy általában: a bűnösöket. A megmaradt híveknek biztosan nem lenne helyproblémája: üresen konganának a padsorok, de még a szószékek is. Jézus egyértelművé teszi, hogy nincs különbség: nincsenek kicsi és nagy bűnök - csak bűn van. Ezek sorában csak egy a homoszexualitás.

Ezzel együtt tévedés a liberális álláspont is. Isten rendet teremtett a világba, amikor meghúzta a határvonalakat és megalkotta a játékszabályokat. A homoszexualitás pedig egyértelműen nem „pálya”, Isten szigorúan tiltja – már csak a család és a gyereknemzés érdekében is. Egy gyülekezet sem hagyhatja szó nélkül a homoszexualitás gyakorlását – ahogyan a bűn már formáit sem.

Marad tehát a részleges elfogadás, vagy ahogyan gyakran elhangzik: a bűnöst szeretjük, a bűnt utáljuk - ami igazi fából vaskarika, hiszen valahogyan mégis csak reagálnunk kell arra, ha mondjuk egy homoszexuális pár felvételét kéri a gyülekezetbe. Tuti megoldás persze nincs. Amíg a mohóságot vagy pletykálkodást nem tudjuk kiirtani, ne számítsunk rá, hogy éppen ezt a bűnt sikerül. A hozzáállásunkon azonban sok minden múlik.

Vegyük például észre, hogy a Bibliában a homoszexualitás, mint bűn, nincs túlsúlyban – összesen talán ha hétszer kerül említésre, míg maga Jézus például egyszer sem tartja elég fontosnak ahhoz, hogy beszéljen róla. A Biblia a nemi irányultság fogalmát sem ismeri. A Szentírásban a homoszexualitás a bűnös bujaság azon formája, amikor a másként heteroszexuális emberek egymásra „gerjednek” – akár a hatalomgyakorlás vagy a megalázás aktusaként. S ha ezek a hivatkozások ma is élnek, mit kezdjünk azzal, hogy a Biblia elfogadottnak tartja a rabszolgaságot vagy a nők elnyomását? Ezek felett, mint jó keresztények, bátran szemet hunyhatunk? Nyilvánvalóan nem.

A tiltással szemben viszont ott a szeretet, a jóság, a kegyelem és a megbocsátás egyetemes parancsolata. Isten egyenlőként tekint minden teremtményére, ezért mi sem tehetünk másként: szeretnünk kell felebarátunkat, még akkor is, ha kapzsi, falánk - vagy épp homoszexuális. Istennél nincs selejt, mindnyájan egyformán értékesek vagyunk, s ugyanúgy bűnösök is. Megváltásra és kegyelemre szoruló bűnösök. Szeretnünk kell tehát a homoszexuálisokat? Feltétlenül. El kell fogadnunk őket? Ugyanúgy, mint mindenki mást. Nekik maguknak harcolniuk kell a bűnük ellen? Természetesen – ahogy mindenkinek a maga bűne ellen.