„Úgy kell élnünk, mintha Jézus már ma délután visszajönne” – Jimmy Carter

Amerika déli államaiban egyes autók ütközőjén ilyen matricát láthatunk: „Elragadtatás esetén ne keresd a sofőrt”. Oké, mi is ez az elragadtatás? Sokak szerint az az esemény, amikor a hívek nem halnak meg, hanem egyszerűen felreppennek a mennybe. Ezt követően a hátramaradottak hét szűk esztendőnek néznek elébe, az Antikrisztus globális háborút robbant ki és szörnyű természeti katasztrófák sora sújt le az emberiségre. Hét év után Krisztus teljes dicsőségében visszatér, hogy legyőzze a gonosz erőit és megkezdje ezeréves földi uralmát, amelyet a világvége követ. Ennyi.

Az a gond ezzel, hogy a Biblia közvetlenül nem támasztja alá. A Szentírásban sehol sem olvashatjuk magát az „elragadtatás” szót, sem azt, hogy Krisztus kétszer térne vissza – egyszer kimenekíteni az egyházát, másodszor hét évvel később. Erre a következtetésre csak akkor juthatunk el, ha eredeti összefüggéséből kiragadunk és összekapcsolunk egymással néhány tucatnyi különálló bekezdést. Olyannyira így van ez, hogy az egyház évszázadokon át remekül elvolt elragadtatás nélkül, egészen 1830-ig, amikor egy John Darby nevű férfi előállt a teóriával. Nem csoda, hiszen a bosszúálló és a hátramaradottakat szörnyű kínokra ítélő Isten képe nehezen egyeztethető össze Krisztussal és szerető mennyei Atyjával, aki próbál megmenteni minket saját magunktól. Krisztus második eljöveteléről tehát elég annyit tudni, hogy lesz, de a részleteit nem ismerjük, ezért kár is spekulálni rajtuk, inkább meg kell próbálnunk felkészülni – és felkészíteni másokat azáltal, hogy a kegyelemhez segítjük őket.

Ha nem lesz elragadtatás, marad az utolsó ítélet. Ez annyit jelent, hogy Krisztus ítéletet mond minden élő és holt felett. Mi keresztények szeretjük azt hinni, hogy Isten kegyelméből és Krisztus áldozata révén megússzuk a büntetést, de mi lesz a többiekkel? Akik nem fogadták el Jézust és egyszerűen más istenben hittek? Vagy nem hittek semmiben?

Rájuk minden értelmezés szerint rossz sors vár. Az egyik változat az örök kárhozat a pokolban – egy olyan helyen, ahol nincs jelen Isten, sem a remény, van viszont mérhetetlen gyötrelem és vagy tűztenger, vagy végtelen sötétség. Mások szerint ez a szenvedés sem tart örökké, vagyis még a pokolban sincs senki elvágva Isten szeretetétől, még itt is nyerhet megváltást. Erre utal az a Biblia-értelmezés is, amely szerint egy alkalommal Jézus alászállt a pokolba, hogy még egy esélyt adjon az ott senyvedő bűnösöknek. Megint mások azt mondják, hogy aki az utolsó ítéletkor bűnösnek találtatik, az egyszerűen megszűnik létezni.

A fentiekből látható, hogy bárkinek is legyen igaza, mindenki rosszul jár az utolsó ítéletkor, akit Jézus bűnösnek talál. S ha az utolsó idők pontos menetrendjét nem is ismerjük, egy dolog biztos: a sorsunk Isten kezében van, s abban bízhatunk, hogy ő igazságosan bánik velünk.

„Az emberek igazi ópiuma az a hit, hogy a halál után nem létezik semmi – az a megnyugtató tudat, hogy árulásaink, kapzsiságunk, gyávaságunk, gyilkosságaink dacára nem fognak megítélni minket.” - Czesław Miłosz