„A hit az első lépcsőfok, mielőtt meglátnád az egész lépcsőházat”  – Martin Luther King, Jr.

„Inkább élek abban a hitben, hogy van Isten, és a halálom után kiderül, hogy nincs, mint élek úgy, hogy nincs, és kiderül, hogy van.” – Albert Camus

 Az ember legtöbbször az érdekei mentén gondolkodik, így talán azt sem túlzás kimondani, hogy azért is hiszek, mert érdekemben áll. Gondolj erre így: ha odaállsz a 2 millió fős amerikai hadsereg mellé, a hadsereg lesz ettől erősebb, vagy te? Ha nem vagy túlzottan elszállva magadtól, tudod a választ. Az is nyilvánvaló, hogy Isten - ha egyszer mindenható - mérhetetlenül erősebb még az amerikai hadseregnél is. Ha szövetséget kötsz vele, az ő földi „serege” is erősödik, de az üzleten igazából te nyersz. Olyan szövetségesed lesz, akinek szó szerint semmi sem lehetetlen. Aki győzelemre tud vinni, lehetsz bármennyire erőtlen.

A hit persze sokkal több önérdeknél. Például szeretet. Ha Isten volt olyan szíves megteremteni és az életét adni értem, akkor a minimum, hogy hiszek a létezésében, de még inkább viszonzom a szeretetét és alárendelem magam Neki. Ezzel még mindig nem mondom, hogy áldozatot vállalok – az Isten szerinti élet csak annyit jelent, hogy végre a helyemre kerülök és elfogadom, hogy az, aki megteremtett, jobban tudja, mi a jó nekem. A hit ezért engedelmesség is. Megteszem, amit Atyám vár tőlem. Amellett kiteljesedés. Bármennyire is kisiklott az életem, helyrehozhatom és magasabb szintre helyezhetem, ha hiszek Istenben. Megértem a világban elfoglalt helyemet, s ami még fontosabb, megértem azt is, hogy nem kell megértenem mindent. Nem kell egyedül választ találnom a problémáimra, nem kell elégedetlennek és boldogtalannak lennem, nem kell abban a kínzó tudatban élnem, hogy az egésznek semmi értelme. Isten puszta jelenléte képes arra, hogy céllal és értelemmel ruházza fel az életet, az a tudat pedig, hogy nem hiába vagyok itt – hogy nekem is megvan a rendelt célom és feladatom -, önmagában elég a kiteljesedéshez. Vedd észre, hogy a környezetedben igazán azok boldogok, akik tudják, mit keresnek a földön, és megélik a céljukat.

Talán azt hiszed, hiba kiengedned a kezedből az irányítást, de hidd el: valami vagy valaki mindig uralkodni fog feletted. Lehet ez a munkád, ami távol tart a családodtól; lehet a házad és a kölcsönöd, ami miatt folyton gürizned kell; lehet az alkohol és a drog; lehetnek mások, akik folyton megmondják, mit kell tenned; lehet még a pénzed is, mert amit uralni akarsz, előbb-utóbbi uralni fog. Ha elfogadod, hogy nem lehetünk mindentől és mindenkitől függetlenek, nem jobb egy olyan Urat szolgálni, akiről tudjuk, hogy szeret és a legjobbat akarja?

A kérdés tehát nem az, miért higgyek – inkább hogy miért ne hinnék, amikor ezzel csak nyerhetek.