„Egyetlen magyarázat sem lehet mindig, mindenki számára végleges válasz. Mindig, MINDIG van mit tanulni.” – Orson Scott Card

Ez az oldal főként azokhoz szól, akik válaszokat keresnek, de nem érik be kinyilatkoztatásokkal és sablonokkal – akik nemcsak érezni, de érteni is szeretnék, mi történik velük, körülöttük. Bárki bármit is mondjon, hit és tudás nem ellenségei egymásnak, és ha a hit szilárd alapokon áll, ki kell állnia bármilyen vizsgálódást.

Hiszek abban, hogy az igazság nem lehet a miénk, csak ha megértjük és a magunkévá tesszük. Isten igazsága sem kivétel – nem követel teljes elvakultságot vagy fanatizmust. Már Galileinek is nehezére esett elhinni, hogy ha egyszer Isten felruházott minket a józan értelemmel, megtiltaná ennek használatát. Nincs azzal semmi gond, ha akár hitünk alapjait is megkérdőjelezzük, amíg ezt elfogulatlanul tesszük. Krisztus a bűneinket jött elvenni, nem a józan eszünket.

„Ne higgy valamiben csak azért, mert azt hallottad. Ne higgy a hagyományokban, csak mert az egymást követő nemzedékek továbbörökítették. Ne higgy semmiben, csak mert sokan beszélnek és pletykálnak róla. Ne higgy semmiben csak azért, mert meg van írva a szent könyveidben. Ne higgy el semmit pusztán a tanítók és a vének tekintélye alapján, de ha megfigyelés és elemzés útján arra jutsz, hogy az összeegyeztethető a józan értelemmel és minden egyes ember javára van, fogadd el és élj ez alapján.” Nem más mondta ezt, mint Buddha, s talán furcsa, hogy éppen egy „rivális” hitrendszer alapítóját idézzük, de a szavai ettől még ugyanúgy igazak. Mernünk kell válaszokat találni a kérdéseinkre.

Lenyűgöző, ahogyan az ateisták bizonyítani próbálják a maguk igazát. Hamisítatlan vallás az övék – ha mi csak fele annyit foglalkoznánk Istennel és művének értelmezésével, talán milliókat elérhetnénk. S amíg az ateisták tudományos szempontból megfigyelnek és érvelnek, addig mi kinyilatkoztatunk. Nem adunk egyenes válaszokat, vagy ha igen, meg sem próbálunk érvelni mellettük – csak közöljük, hol található a Bibliában az erre vonatkozó rész. Legtöbbször begyakorolt válaszokat hangoztatunk, miközben sok fontos kérdést egyszerűen a szőnyeg alá söprünk. Elvárjuk a keresőktől, hogy ezek alapján hozzanak olyan döntést, ami kihat az egész életükre.

Érdekes felvételt láttam a minap. Muszlimok tüntettek valahol Amerikában, azt követelve, hogy mindenki ismerje el Allahot az egyetlen igaz istennek és Mohamedet az ő prófétájának. Ahogy ez ilyenkor lenni szokott, ellentüntetők egy csoportja is összegyűlt, hogy hasonló hangerővel hirdesse a maga igazát. Végül – kihasználva egy rövid szünetet, amíg a tüntetők levegőt vettek – egy oldalt álló érdeklődő odakiáltotta a muszlimok vezérszónokának: Ha ilyen szép és jó az iszlám, miért nincs a csapatukban egyetlen nő sem? A szakállas férfiak összedugták a fejüket és tanakodtak egy sort, mielőtt a kérdező felé fordultak, hogy teli torokból skandálni kezdjék: Hitetlen! Hitetlen!

Valamiért jellemzőnek tűnt a helyzet. Egyik oldalon állnak az őszinte érdeklődők, akiket hitünk szerint Isten vonz magához, míg valahol a távolban azok a hívők, akik Isten szerint próbálnak élni és szeretettel fordulnak embertársaik felé. A kettő között pedig ott fortyog a zajos többség: a szenteskedők és képmutatók tömegei. A rossz értelemben vett „vallásos” emberek, akik istenhit ürügyén le akarták nyomni a torkunkon a saját torz értékeiket. Igazából nem az a furcsa, mit tesz a vallás az emberekkel, hanem hogy az emberek mit tesznek a vallással. A nagy világvallások kivétel nélkül toleranciát és szeretetet hirdetnek, mégsem azt látjuk, hogy az emberek fikarcnyit is kedvesebbek lennének egymással. Miközben bolygónk lakóinak túlnyomó része ilyen vagy olyan formában, de hisz egy felsőbbrendű erőben, erőszakkal próbálja rákényszerítetni másokra a maga hitét. Aki pedig felfedezi magában az Isten iránti igényt, a zajos többség alapján ítéli meg a vallást – s ezen keresztül Istent. 100 emberből csak egy olvassa a Bibliát, a többi 99 a keresztényeket.

Amíg a vallás azt mondja, változz meg és csatlakozz hozzánk, addig a hit: csatlakozz hozzám és én megváltoztatlak.

Nem akarom elhitetni magamról, hogy jobban ismerem Isten akaratát, mint mások.  Egyszerűen csak rá szeretnék mutatni arra, hogy az Istenbe vetett őszinte hit egészen mást jelent, mint azok a vallásos megnyilatkozások, amelyeknek napról napra szemtanúi lehetünk. Elvetem a vallásosságot, amely megtiltja, amit ő tesz, és megköveteli, amit nem tesz. Azt a vallásosságot, amely a gyakorlatban nem éli meg a saját eszméit. Amelyik meg sem próbálja megérteni a világot és másokat, miközben ellenségének tart mindent és mindenkit, aki nem veti alá magát az akaratának.

Hiszek abban, hogy mindig választhatunk a párbeszéd és a háború között. Senkit sem kell erőszakkal meggyőznünk a magunk igazáról, és a hit nem akadálya az értelmes párbeszédnek.

Ezeken az oldalakon mindent elkövetek azért, hogy választ adjak azokra a kérdésekre, amelyek sokakat – engem is – foglalkoztatnak. Newton mondta: „A gravitáció megmagyarázza a bolygók mozgását, de nem magyarázza meg, ki mozgatja őket.” Ahogyan őt, engem sem csak a hogyan, a miért is érdekel. Amennyire tőlem telik, meg akarom ismerni azt a teremtő erőt, amelynek a létezésemet köszönhetem.

Az általam adott válaszok természetesen nem megmásíthatatlan igazságok. Csupán megvizsgáltam a kérdéseket és a magam tapasztalatai alapján erre jutottam. Még csak azt sem mondhatom, hogy ezekkel az állításokkal minden keresztény egyetértene. Isten és a teremtett világ sokkal összetettebb annál, hogy néhány egyenlettel leírjuk.  Remélhetőleg a válaszok vitákat provokálnak, hívők és nem hívők között egyaránt, ami lehetővé teszi a párbeszéd megindulását, és mindenki számára esélyt ad, hogy rátaláljon a maga igazságára.