Tony Campolo, az ismert szerző és prédikátor meséli az alábbi történetet:

Évekkel ezelőtt Tony egy konferenciára utazott Honoluluba. Érkezéskor egyből a szállodájába ment és lefeküdt aludni. Amikor felébredt, otthoni idő szerint reggel 9 óra volt, Honoluluban azonban csak hajnali 3. Tony kipihenten és éhesen ment le a szálloda kis éttermébe, hogy kávét és fánkot rendeljen. Fél négykor egy csapat kihívóan öltözött prostituált lépett be az ajtón. Hangoskodásuktól és nyelvi fordulataiktól Tony feszengeni kezdett, ezért a távozás mellett döntött.

Már az ajtóhoz ért, amikor meghallotta az egyik nőt, amint épp azt mondta:

- Holnap lesz a születésnapon. Most töltöm be a harminckilencet.

- Ezt most miért mondod? – húzta fel a szemöldökét a barátnője. – Csak nem azt akarod, hogy rendezzenek neked egy partit? Elénekeljem, hogy „boldog szülinapot”?

- Ne már – sóhajtott fel a nő -, most miért vagy ilyen undok? Csak úgy mondtam, nem várok tőled semmit. Miért rendeznél nekem partit? Nekem még az életben senki sem rendezett szülinapi partit. Miért épp most történne meg?

Amikor ezt meghallotta, Tony döntésre jutott. Az étteremben maradt, míg csak a nők el nem mentek, azután odalépett a tulajhoz.

- Minden éjjel bejönnek? – érdeklődött.

- Ja, hozzájuk állíthatja az óráját.

- És hogy hívják azt, aki a közelemben ült?

- Az Agnes – jött a válasz.

- Oké, akkor mit szólna hozzá, ha rendeznénk neki egy szülinapi partit, mondjuk holnap ilyenkor?

Széles mosoly terült szét a tulaj arcán.

- Tetszik az ötlet! Még a tortát is vállalom.

Másnap hajnali kettőkor Tony visszatért az étterembe, hogy feldíszítse és kitegyen egy hatalmas BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT, AGNES! transzparenst. Az ott dolgozók nyilván kiszivárogtatták, mi készül, mert hajnali negyed négyre Honolulu összes prostituáltja ott szorongott a kis étteremben. 3.20-kor pedig felpattant az ajtó, és belépett rajta Agnes a barátaival.

Tony a tekintélyes tömeggel együtt felkiáltott:

- Boldog születésnapot, Agnes!

Agnesnek először a földbe gyökerezett a lába, majd úgy elérzékenyült, hogy a barátnőinek kellett őt megtámogatni, míg a vendégek belekezdtek a szülinapi énekbe.

Amikor előkerült a szülinapi torta, rajta a harminckilenc gyertyával, Agnes sírva fakadt, még a gyertyákat sem tudta elfújni, a tulaj tette meg helyette. Agnes késsel a kezében megállt, hogy felvágja a tortát, majd hirtelen elbizonytalanodott. Azt kérte, hadd vihesse el, megmutatni az anyjának, azután hozza is vissza. A tulaj megértően bólogatott.

Amint becsukódott az ajtó Agnes mögött, az étteremre hirtelen csend telepedett, amit végül Tony tört meg.

- Mi lenne, ha imádkoznánk egyet? – vetette fel. Talán különösnek tűnhet, hogy egy étteremre való prostituált egyszerre hajtsa imára a fejét, de pontosan ez történt. Tony imát mondott Agnesért és a többiekért, miközben biztosította őket arról, hogy ők is Isten szeretett gyermekei, akik fontosak és értékesek, bármit mondjon a világ.

Miután befejezte az imát, a tulaj értetlenül ingatta a fejét.

- Azt nem mondta, hogy maga prédikátor. Mégis, melyik egyháztól jött?

Tony egy ihletett pillanatában így felelt:

- Attól, amelyik hajnali fél négykor szülinapi partit rendez a prostituáltaknak.

 Kívánom, hogy mindenki hasonlóan szerető és elfogadó gyülekezet tagja legyen.