„Az ember úgy veszi, hogy a jó szerencse megjár neki, ha pedig valami rossz történik, azt gondolja, egyenesen neki szánták, vele tették, az afféle rontás, átok, büntetés az istene részéről valamilyen kihágásért, mintha Isten szűkmarkú szatócs lenne, aki mindennap behajtja az adósságot.” - Sheri S. Tepper

Ha elfogadjuk, hogy Isten mindenható és örökkévaló, azt is el kell fogadnunk, hogy nem leszek képesek leírni semmilyen egyenlettel. Istent nem tudjuk emberi kategóriákba gyömöszölni, emberi szavakkal tökéletesen leírni – ha ezt egyszerűen megtehetnénk, akkor Isten nem lenne isten. Ha képesek lennénk jellemezni és lemodellezni, akkor mi teremtenénk meg Istent, nem pedig fordítva. El kell tehát fogadnunk, hogy Isten „jelleméről” legfeljebb következtetéseket vonhatunk le.

Az Önmagához adott használati utasításban, a Bibliában Isten egy sor tulajdonságát érzékelteti. Tudjuk például Róla, hogy igazságos. Tökéletes lényként nem vállalhat közösséget a bűnnel, ezért az ember bűneivel sem.  Meg is mondja: a bűn büntetése a halál. Nincs kivétel, még a saját gyermeke sem lehet az. Ha tehát Isten csupán igazságos lenne, nagy bajban lennénk. Ebből tudhatjuk, hogy ugyanakkor szerető is. Lehetőséget teremt nekünk, akik tökéletlen lényekként sokszor nem tudunk jól dönteni, miközben miénk a szabad akarat ajándéka, hogy akkor is üdvözülhessünk, ha éppen bűnösök vagyunk. Igaz, a bűnökért valakinek akkor is fizetnie kell. Ezt tette meg Isten, amikor emberként megszületett erre a világra, majd hagyta, hogy a saját teremtményei megöljék. Meghozta helyettünk az áldozatot, így a bűnünk büntetése valóban halál lett – csak épp nem a mi halálunk. Így nem mi kapjuk a büntetést, s ha már nem tudunk bűntelenül élni, bűnösként is üdvözülhetünk. Egy dolgunk van csak: elfogadni a kegyelmet. Azt a kegyelmet, amit nem szolgálunk meg – ezért is hívják kegyelemnek. Képzeljük azt, hogy a kivégzőosztag előtt állunk, amikor telefonálnak, hogy kegyelmet kaptunk. Ha erre csak megvonjuk a vállunkat és közöljük, hogy szerintünk annak, aki a kegyelmet adta, semmi köze az életünkhöz, előre látható módon ki fognak végezni. A bűnünk ettől nem lesz kisebb, egyszerűen csak nem kell érte bűnhődnünk. Ha mégis bűnhődni akarunk, semmi akadálya. Ha nemet mondunk Isten kegyelmére, szabadon megtehetjük.

Nem véletlen, hogy Isten sok helyen hangsúlyozza az igazság és szeretet fontosságát. S miután bennünket a saját képére alkotott, akkor tartjuk tiszteletben Őt, ha mi is igazságosak vagyunk és szeretjük nemcsak Őt, de egymást is.