„Istennek terve van veled. Az ellenségnek terve van veled. Jobb, ha készen állsz mindkettőre.”

 „Nem számít, ki hogyan tekint a sátánra, elhiszi-e, hogy valóságos személy vagy csak a költők és a képzelet terméke, azt senki sem tagadhatja, hogy mindnyájunknak van egy ördögi oldala. Viszont a sátán jellemét és természetét tanulmányozva megismerjük önmagunkat, és minél többet tudunk önmagunkról, annál sikeresebben harcolhatunk a saját – metaforikus vagy másmilyen – démonainkkal, hogy szebbé tegyük a holnapot.” - Nwaocha Ogechukwu

Az angyalokról és ördögökről nem sokat tudhatunk, minthogy érzékelés útján nem ismerjük őket. Bár vannak, akik ezt állítják, a túlnyomó többség életében nem találkozik ilyen természetfeletti lényekkel, legfeljebb a művükkel.

Az angyalokkal kapcsolatban be kell érnünk azzal, amit a Biblia közöl, ez pedig nem túl sok. Nem tudjuk meg, Isten mikor és miért teremtette meg őket, csak tényként jelenik meg, hogy vannak. Bár az ezotériában hajlamosak nagy jelentőséget tulajdonítani nekik – még angyalterápia is létezik -, igazából csak annyit tudhatunk, hogy az angyalok Isten segítői, akik az Ő parancsára néha közvetlenül is beavatkoznak az életünkbe. Talán jobb is, ha beérjük ennyivel.

Jöjjön a másik oldal. Istent sokszor vádolják azzal, hogy ha mindent Ő teremtett, akkor a gonoszságot is. Nos, annyit biztosan tudhatunk, hogy az angyalok ugyanúgy szabad akarattal jöttek létre, mint mi, tehát lehetőségük volt jól és rosszul dönteni. A Biblia szerint meg is tették. Ahogyan az emberek, úgy az angyalok közül is sokan fellázadtak Isten ellen és maguknak követelték a hatalmát. A helyébe akartak lépni. Ezért a bűnért Isten eltaszította és egy pokolnak nevezett helyre száműzte őket, ahol máig úgy harcolnak Isten ellen, hogy pusztulásba taszítják teremtményeit, az embereket.

Sátánról, ördögről beszélni szintén nem divatos dolog. Elég a legkisebb célzást elejteni, és máris agyatlan fanatikusnak, bolondnak nézik az embert. Pedig logikus: ahol fény van, ott sötétség is; ahol fent, ott lent; ahol jóság, ott gonoszság. Mindennek létezik ellentéte, amihez viszonyíthatjuk – éppen Istennek ne lenne?

Ez sok mindent megmagyaráz. Ebből a megközelítésből kiderül, hogy kétpólusú világban élünk. Ha úgy tetszik, olyan erőtérben, ahol két nálunk hatalmasabb erő érvényesül. Vagy Istenhez tartozunk, vagy a másik oldalhoz. Vagy hiszünk, vagy nem. Vagy egy jó helyre kerülünk halálunk után, vagy egy rosszra. Láthatjuk, hogy nemigen van középút. Ezért mondjuk, hogy a nem döntés is döntés. Ha nem Isten mellett döntünk, akkor maradunk a sátán mellett, aki – mint a köröttünk lévő világból is láthatjuk – nem jót akar nekünk. A szenvedés az ő műve, mi pedig védtelenek vagyunk vele szemben, amíg nem kérjük Isten segítségét. Fontos megértenünk, hogy a gonosz erői hatalmasabbak nálunk, egyedül nincs ellenük semmi esélyünk. Ha körülnézünk a világban, mindenfelé ezt tapasztaljuk. Sajnos azt is ki kell mondanunk, hogy akik elfogadják Isten hatalmát, azon sem mentesülnek a kísértésektől. Hidd el, mindenkinek megvan a gyenge pontja, és minél kevésbé van jelen Isten az életünkben, annál inkább kísérthetőek vagyunk.

A legfontosabb mégis az, hogy szükség esetén van kihez fordulnunk. Valakihez, akiről tudjuk, hogy nem a vesztünket, hanem a javunkat akarja – nemcsak a mennyben, de már itt a földön is.

„Ha az emberek meg is szűnnek hinni Istenben vagy a jóságban, attól az ördögben még hisznek… A gonosz mindig elfogadható. És a jóság örökké nehéz.” – Anne Rice