„Hinni annyit jelent, hogy előre bízunk valamiben, ami csak utólag tűnik logikusnak”

 – Philip Yancey

„Egyes nem hívő emberek a „hit” szó hallatán is felhorkannak, mintha semmi közük nem lenne hozzá. Pedig valamennyien hiszünk. Nagy általánosságban a „hit” nem csupán a természetfelettibe vetett hitet jelenti. Hiszünk például az életünkben, hiszünk a holnapban és az egészségünkben, hisszük hogy egészségben töltött évek állnak előttünk. A férjek és feleségek, szülők és gyermekek mind hisznek egymásban.”

Kentetsu Takamori

Tömören megfogalmazva a hit remélt dolgokban való bizonyosság. Kicsit bővebben: az olyan dolgokban való bizonyosság, amelyekben jó okunk van reménykedni. 

A hit tehát nem egyenlő az illúzióval. Attól, hogy hiszünk valamiben, az még nem válik valósággá. Viszont az ellenkezője is igaz: attól még lehet valami valóságos, hogy mi nem veszünk róla tudomást. A kulcs tehát az, van-e alapos okunk hinni valamiben.

A helyzet az, hogy tudatos meggyőződéseink nagy része is hit. Miért várjuk például a buszt? Nem tudjuk, hogy aznap elindult-e, s ha igen, előbb odaérünk-e vele a célhoz, mint mondjuk gyalog. Ha megjön a busz, miért szállunk fel rá? Nem láttuk a sofőr jogosítványát, még azt sem tudjuk, milyen ember – talán élvezi a száguldást és a biztos halálba repít minket. Hisszük, hogy a busz időben jön és a sofőr érti a dolgát, mert korábbi tapasztalataink ezt igazolják. A gyógyszereinket is zokszó nélkül bevesszük – eszünkbe jut egyszer is, hogy a patikus vagy a gyógyszergyár meg akar minket mérgezni? S ami a legfontosabb: hiszünk abban, hogy megéljük a holnapot, sőt a holnaputánt, terveket kovácsolunk ás utódokat nemzünk, pedig semmit sem tudunk arról, mi vár ránk. A hitnek nem alapfeltétele a teljes körű ismeret.

Már csak ezért is fura azt mondani: hiszem, ha látom. Ha valamit látok és hallok, miért kellene hinnem benne? Tapasztalom és kész. Az más kérdés, hogy a tapasztalataim érlelik meg bennem a meggyőződést, hogy hihetek valamiben. Ekkor érzem úgy, hogy jó okom van hinni. Amiben hiszek, nem ábránd, hiszen működik.

Az istenhit sem más: hiszek Istenben, mert működik. És akkor működik, ha hiszek benne. Ha nem hiszek, esélyem sincs megtapasztalni, ezért nem is lesz rá jó okom, hogy higgyek.

A gyermekkorunktól belénk nevelt természettudományos gondolkodás lényege, hogy megfigyeljük a jelenségeken és ezekből következtetéseket vonunk le. A hit fordított logika: meg kell előlegeznünk a bizalmat valaminek ahhoz, hogy megtapasztaljuk. Ahogy Martin Luther King megfogalmazta: azelőtt kell fellépnünk az első fokra, hogy látnánk az egész lépcsőházat. Már csak ezért sem könnyű az a bizonyos hitbéli ugrás.

Az első lépés mégis a miénk: esélyt kell adnunk Istennek, és el kell rugaszkodnunk attól a meggyőződéstől, hogy nem létezik, csak mert nem látjuk. El kell rugaszkodnunk, abban bízva, hogy Ő majd elkap bennünket.

Isten működik, tehát van. Létező dologban hinni pedig nem illúzió.